Az üveggyártási folyamat a következőket foglalja magában: adagolás, olvasztás, alakítás, izzítás és egyéb folyamatok. Bevezetésük a következőképpen történik:
1, Az összetevők esetében a tervezett anyagjegyzék szerint mindenféle alapanyagot lemérünk és egyenletesen keverünk egy keverőben. Az üveg fő alapanyagai: kvarchomok, mészkő, földpát, szóda, bórsav stb.
2., Az elkészített nyersanyagok olvasztása, melegítése magas hőmérsékleten, hogy homogén, buborékmentes üvegfolyadék keletkezzen. Ez egy nagyon összetett fizikai és kémiai reakciófolyamat. Az üveg olvasztása kemencében történik. Az olvasztókemencéknek két fő típusa van: az egyik a tégely kemence, ahol a fritt a tégelyben található, és a tégelyen kívül melegítik. A kis tégelyes kemencékben csak egy tégely fér el, a nagyokban pedig akár 20 is lehet. A tégelykemencéket szakaszosan gyártják, és ma már csak optikai üveget és színes üveget gyártanak a tégelykemencékben. A másik a medence kemence, amelyben a fritt a kemencében megolvasztják, és az üvegfolyadék tetején nyílt lángot hevítenek. Az üveg olvadási hőmérséklete többnyire 1300 ~ 1600 ゜C. A legtöbbet lánggal, néhányat pedig elektromos árammal melegítenek, amit elektromos olvasztókemencének neveznek. Most a medencekemencéket folyamatosan gyártják, a kicsik több méteresek, a nagyok pedig akár 400 méteresek is lehetnek.
3, Az alakítás az olvadt üveg fix alakú szilárd termékké alakítását jelenti. A formázást meghatározott hőmérsékleti tartományon belül kell elvégezni, ami egy hűtési folyamat, amelyben az üveg viszkózus folyékony halmazállapotból először képlékeny, majd rideg szilárd halmazállapotúvá alakul.
A formázási módszerek két kategóriába sorolhatók: mesterséges alakítás és mechanikai formázás.
A. Mesterségesen formált.
(1) Fújva nikkel-króm ötvözet fúvócsővel válasszunk ki egy üvegcsoportot, és fújjuk meg, miközben forgassuk a formában. Főleg üvegbuborékok, palackok, golyók (szemüvegekhez) stb. formázására használják.
(2) Rajzolás, kis buborékokká fújás után egy másik munkás ráragasztja a felső lappal, és a két ember fújja és húzza elsősorban üvegcsöveket vagy rudakat.
(3) Nyomja meg, válasszon egy üveggolyót, vágja le ollóval, hogy beleessen a homorú formába, majd nyomja meg egy ütéssel. Főleg csészék, tányérok stb. formázására használják.
(4) Szabadon alakítható, az anyag felszedése után fogóval, ollóval, csipesszel és egyéb eszközökkel közvetlenül kézművessé alakítható.
b. Mechanikai alakítás. A nagy munkaintenzitás, a magas hőmérséklet és a mesterséges alakítás rossz körülményei miatt a legtöbbet a szabad alakítás kivételével mechanikai alakítással váltották fel. A sajtoláson, fúváson és húzáson kívül a mechanikai formázás magában foglalja:
(1) Kalanderezési módszer, vastag síküveg, gravírozott üveg, drótüveg stb.
(2) Öntési módszer optikai üveg előállítására.
(3) A centrifugális öntési módszert nagy átmérőjű üvegcsövek, edények és nagy kapacitású reakcióedények gyártására használják. Ez azt jelenti, hogy az üvegolvadékot egy nagy sebességgel forgó formába öntik, és a centrifugális erő hatására az üveg a forma falaihoz tapad, és a forgás addig folytatódik, amíg az üveg megkeményedik.
(4) Szinterezési módszer habüveg előállítására. Ez azt jelenti, hogy az üvegporhoz habosítószert adunk, és egy fedett fémformában melegítjük. A melegítés során az üveg sok zárt légbuborékot képez, ami nagyon jó hő- és hangszigetelő anyag. Ezenkívül a síküveg formázása magában foglalja a függőleges húzási módszert, a lapos húzási módszert és az úszó módszert. Az úsztatásos módszer egy olyan eljárás, amely során a folyékony üveget az olvadt fém (ón) felületén lebegtetjük, így síküveget képeznek. Fő előnyei a kiváló üvegminőség (lapos, sima), a gyors húzási sebesség és a nagy teljesítmény.
Negyedszer, az izzítás, az üveg súlyos hőmérséklet- és alakváltozásokon ment keresztül az alakítási folyamat során, és ez a változás hőfeszültséget hagy az üvegben. Ez a hőfeszültség csökkenti az üvegtárgy szilárdságát és hőstabilitását. Közvetlen hűtés esetén valószínűleg magától felszakad a hűtési folyamat vagy a későbbi tárolás, szállítás és használat során. A hidegrobbanás jelenségének kiküszöbölése érdekében az üvegtermékeket formázás után izzítani kell. Az izzítás célja a hőmérséklet egy bizonyos hőmérsékleti tartományban tartása, vagy egy bizonyos ideig lassú lehűtés, hogy az üveg hőfeszültségét a megengedett értékre megszüntesse vagy csökkentse.
Ezenkívül egyes üvegtermékek szilárdságának növelése érdekében keményíthetők. Beleértve: fizikai merevítés (kioltás) vastagabb üvegekhez, asztali üvegekhez, autók szélvédőjéhez stb.; valamint kémiai merevítés (ioncsere) óraburkolat üvegeknél, repülőüvegeknél stb. A merevítés elve az, hogy nyomófeszültséget hozunk létre az üvegfelületi rétegen, hogy növeljük annak szilárdságát.